Ba- rá- ti dal csen-dül-jön fel ö- rö-münk-nek ün- ne- pén; fo- lyó és bérc mind tűn-jön el ha-tár-ként a föld- te- kén! E- u- ró- pa drá- ga ha-zánk, mi szét-szab-dalt már fe-ledd. Most szép-sé-ged ra-gyog-jon ránk, min-den-ki a gyer-me-ked. Zász-lód sely-me test- vér- ré tesz nép- gyil-ko- ló vész u-tán. Mi egy-be-köt, tör-vé-nyed ez min-den pol-gár szent jo-gán. |
S ami megvéd, közös jog az, egyetértés lészen most. Esküvésünk örök igaz: egy a haza, egy a sors. Öreg földünk ősi álmán szóljon most e költemény: szálljon könnyű szellők szárnyán, eszperantó: jó remény. Adjunk példát a világnak, ez az irány ez az út, emberségből szép példának béke s öröm egybefut. |