Abaújszántón született 1891. október 6-án.
A boldog szülők, Panda Jolán és dr. Kalocsay Kálmán aljárásbíró nem sejthették, hogy gyermekük, aki a keresztségben a Kálmán Vince nevet kapta, egykor szülőhelyének büszkesége lesz. De nem csak a szülőhelyé. Az öt világrész számos országában ismerték meg és tisztelték Kalocsay Kálmánt.
Korai gyermekéveiről keveset tudunk. Hozzátartozói, rokonai régen meghaltak. Szülőházának a helyét sem ismerjük.
|
| |
| Kalocsay Kálmán Vince keresztlevele | A nyolchónapos Kálmán |
Kalocsay nem írt memoárt, és nem tartozott az idős emberek ama csoportjához, akik unalomig ismételgetik hajdani élményeiket, siratják az elszállt éveket. Kalocsay még meghitt baráti körben is csak nagyon ritkán említett egy-egy gyermekkori emléket. Az ilyen kérdésekre szűkszavúan válaszolt. Úgy vélte, hogy csak az beszél mindig a múltról, aki a jelenben már képtelen cselekedni.
Rippl-Rónainak egy képe jut az eszembe: "Amikor az ember már csak a visszaemlékezéseiből él" — mondotta egy alkalommal.
A sors különös kegyelméből, Kalocsay idős korában is megőrizte szellemi frisseségét, alkotóerejét.
Visszatérve a gyermekévekhez, amelyek nem voltak felhőtlenek. Édesanyja 1893 januárjában fíatalon, 26 éves korában agyhártyagyulladásban meghalt. Az édesapa 1895-ben házasságot
kötött Benyó Margittal, aki nem volt rossz mostoha, de meleg anyai szeretetet csak saját gyermekeinek, Margitnak és Lászlónak adott.
A szülői szeretetet az anyai nagyanya, Dörnhöfer Katalin pótolta, aki túlságosan is dédelgette a "szegény árvát". Az imádat kölcsönös volt. Kálmán, amikor csak tehette a nagymamánál, az anyai nagybácsiknál és nagynéniknél töltötte idejét.
A nagymama iránti szeretetről vall a már gimnazista Kálmán névnapi köszöntője:
|
Szeretet tölt be bennünket E gyönyörű ünnepen. Szeretet, mely sohse szűnhet, Mindig virulóbb leszen. Koszorúzzuk szeretettel Nagymamám fehér fejét És kiáltsuk friss jókedvvel A világba szerteszét: Boldogan sokáig éljen Kinek névnapja van ma Édes, áldott nagymama! |
Nincsenek adatok az édesapa járásbírói kinevezéséről, és áthelyezéséről Békésgyulára. A városi elemi iskola bejegyzése azt tanúsítja, hogy Kálmán itt végezte el az első osztályt.
A család 1899-ben Miskolcra költözött. Kálmán itt folytatta tanulmányait a Vörös-templom melletti iskolában. Mindvégig a Kun József utca 72. sz. házban laktak, amelyet azóta lebontottak. Az utca neve is megváltozott: előbb Szabó Lajos utca, 1991-től Kis-Hunyad utca lett.
Kálmán és féltestvérei soha nem kedvelték egymást. Az édesapa szíve is a második házasságból született gyermekekhez húzott.
Végrendelkezésében is őket részesítette előnyben. Mint "magyar királyi táblai bíró" (törvényszéki bíró) az 1920-as években ment nyugdíjba. 1952-ben halt meg 92 éves korában.
Kalocsay a gimnázium első négy osztályát az akkori Királyi Római Katolikus Gimnáziumbanvégezte. Az 1905/6-os tanévben lett a Miskolci Református Főgimnáziumtanulója, és itt érettségizett 1909-ben.
Nem volt eminens tanuló, de gyors felfogóképessége, költői hajlama és szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett társai közül. A gimnázium 1907/8. tanév Értesítőjében olvasható, hogy az iskolában dr. Kosztolányi Zoltán, a magyar nyelv és irodalom tanárának elnöklete alatt működött a Kazinczy Önképzőkör, amelynek Kalocsay is tagja volt. A kör "versenyszavalatán" a VII. osztályos Kalocsay víg tárgvú szavalattal dicséretben részesült.
Édesapja anyagi körülményei lehetővé tették az irodalmi érdeklődésű diáknak a Nyugat c. folyóirat előfizetését, klasszikus és kortárs írók műveinek megvásárlását. Társainak szívesen kölcsönzött könyveket és folyóiratokat. Erről egyik osztálytársa, Győry-Nagy Lajos (1892-1980) — így emlékezik:
"Kálmán nem csak kölcsönadja a könyveket, hanem szereti értékelni is az olvasottakat. Megmagyarázza a számomra érthetetlen szavakat, szófordulatokat. A német verseket, amelyeket kívülről kellett megtanulnunk, Kálmán legtöbbször azonos versformában és mértékben, mind ügyesebben fordítgatja magyarra, de maga is írogat kisebb verseket."
Kalocsay tanárai közül Budai Józsefet szerette, a haladó szellemű pedagógust, aki tanítványait logikus gondolkodásra igyekezett nevelni, látókörük szélesítésére törekedett. Az órák alatt gyakran mondott vicceket, beszélt saját sikereiről és kudarcairól, amelyek mint pomológust érték. Gyakran idézett Petőfi-verseket. S talán ez is ösztönzőleg hatott a későbbi eszperantó műfordító Kalocsayra, hogy 150 Petőfi-verset ültessen át a nemzetközi nyelvre.
Kalocsay rendkívüli emlékezőtehetségének köszönhetően kevés időt fordított az iskolai tananyag elsajátítására. Rendszerint iskolába menet és az egyes órák előtti szünetben — a könyvből kitépett lapokról — olvasta át az anyagot. Ez elég volt ahhoz, hogy ha nem is kitűnő, de közepes osztályzatot kapjon.
Kalocsay a gimnáziumban a latin, görög, német, és francia nyelvet tanulta. A nyelvtanulással kapcsolatban, a már említett osztálytársa írja:
"Emlékszem, hogyan mentette meg egyszer Kálmán barátom az egész osztályt. A görög nyelv tanára ugyanis többször büntetett bennünket azzal, hogy 15-20 sort kellett kívülről megtanulnunk az Iliászból. Az egyik ilyen büntetéskor Kálmán kiment a szőlőbe tanulni, és a következő órán megällás nélkül számtalan verssort mondott el az eposzból, annyit, hogy ránk (akik persze nem tudtnk a kirótt anyagot megtanulni) nem is került a felelés sora. Tanárunk szigorúan ellenőrizte Kálmán szövegmondását, de nem sikerült őt hibán kapni. Kalocsay így akarta bizonyítani, hogy az Iliász tanulása nem büntetés ".
*
Ki tudná megmondani, hogy az a diák, aki az iskolai bizonyítványok tanúsága szerint a nyelvtanulásban nemigen jeleskedett (görög nyelvből egyszer pótvizsgáznia kellett), hogyan vált az eszperantó kiemelkedő nyelvészévé, 30 nyelv költészetének — köztük az ógörög irodalom 103 versének — nemzetközi hírű tolmácsolójává.
Kalocsay Kálmán érettségi bizonyítványa
Kalocsay Kálmán 1909-ben Budapesten folytatta tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Anyai rokonainál, a József utca 4. számú házban talált meleg otthonra.
Volt gimnáziumi osztálytársa, Győry-Nagy Lajos elmondása szerint 1912-ben az egyik miskolci könyvüzlet kirakatában megláttak egy eszperantó nyelvkönyvet. Korábban is hallottak már a nemzetközi érintkezés megkönnyítésére kidolgozott segédnyelvekről, köztük az eszperantóról is, amelyet Ludoviko Lazaro Zamenhof (1859-1917) lengyel származású szemorvos szerkesztett. Első tankönyve 1887-ben jelent meg. A szerző a Doktoro Esperanto álnevet használta, ami reménykedőt jelent. Ez vált aztán a nyelv nevévé is. Az eszperantó szókincse a természetes nyelvek anyagára épült, a legismertebb nemzetközi szavakból áll. Mindössze 16 (kivételt nem ismerő) nyelvtani szabálya van. Könnyű elsajátíthatóságát zseniális szóképzési rendszerének köszönheti. A sok nyelvkísérlet közül egyedül az eszperantó maradt életképes.
Kalocsay és barátja megvásárolták a könyvet és tanulni kezdték a nyelvet, amely mindkettőjük érdeklődését felkeltette. Kalocsay zsebében mindig volt egy kis szótár és minden szabad pillanatot kihasznált a nyelv megtanulására. Egy év múlva, 1913-ban már tanfolyamot szerveztek. Az elsőt Miskolcon. És ebben az évben írta Kalocsay első eszperantó nyelvű versét is.