A nemzetközi nyelv költője

Balkányi Pál (1894-1977) visszaemlékezésében olvassuk:

"...Ma már én vagyok az egyetlen élő tanúja azoknak az éveknek, amikor a magyar nyelven verselgető Kalocsay Kálmán az eszperantó költőjévé vált.

Amikor 1918-ban megismerkedtünk, mindketten fiatalok voltunk. Beszélgetésünk tárgya a szerelem volt. Én, mint verskedvelő ifjú, nagy élvezettel olvasgattam Kálmán magyar nyelvű verseit, amelyeket 1913-1918 között írt. A költészet szeretete közel hozott bennünket egymáshoz. Barátok lettünk. Sikerült Kálmán figyelmét felkelteni az eszperantó iránt, amely a háború éveiben aludt gondolatvilágában. Kalocsay arra volt kíváncsi, lehet-e magyar verseket eszperantóra fordítani?

Próbálkozásai meggyőzték a nemzetközi nyelv kifejezőképességéről.

A Hungara Esperantisto 1919. 7. számában jelent meg első eszperantó nyelven írt verse, a Sonorilludo (Harangjáték), melynek ritmusa a harangszó emelkedő és süllyedő hangjait idézi. Ez az esztendő volt Kalocsaynál a "fordulat éve". Elhallgatott benne a magyar költő. Tehetségét az eszperantó költészet szolgálatába állította. Hogy Kalocsay Kálmán nem lett magyar költő, egy kissé talán az én "bűnöm" is. De még ma is örömmel gondolok arra, hogy én segítettem első versfüzetének kiadását, hogy mellette álltam, amikor elindult eszperantó költői pályáján."

*

Kalocsay első versgyűjteménye 1921-ben jelent meg Mondo kaj koro (Világ és szív) címmel. A kis füzet 24 verse közül néhány már költői tehetséget sejtet.

Kalocsay kidolgozta az addig hiányzó eszperantó verstant, és ezzel új távlatok nyíltak meg a nemzetközi nyelv költészete előtt: technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével.

Az 1931-ben megjelent Streĉita kordo (Feszített húr) című versgyűjteményét az eszperantó irodalom mérföldkőként, a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékeli. A kötet versei — ha még nem is mindig érik el a nemzeti nyelveken alkotottak színvonalát — már művészi élményt adnak az olvasónak.

Kalocsay verseiben megszólaltat minden emberi érzést. Az örömet, a fájdalmat, a bizakodást, a reménytelenséget vagy akár egy filozófiai gondolatot a legfinomabb árnyaltsággal elevenít meg, mert költői tehetsége mellett ki tudja használni az eszperantó nyelv kifejezőképességét, hajlékonyságát, olyan mesterien uralva azt, mintha anyanyelve lenne. Eszperantó versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn, francia, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, német, olasz, svéd, vietnámi) is átültettek, amelyek folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Neve ismertebb külföldön mint hazájában

Az UNESCO-ösztöndíjas újságírók részére 1958-ban, Strasbourgban rendezett szeminárium a nyelvi problémákkal is foglalkozott, és így szóba került a mesterséges nyelvek kérdése is. Ekkor az egyik résztvevő — Árkus István újságíróhoz fordulva — megjegyezte: "A magyaroknak van egy nagy Kalocsayjuk". Kollégánk ekkor hallotta először Kalocsay Kálmán nevét, és országhatárunkon túl, Franciaországban tudta meg, hogy milyen nemzetközi hírnévnek örvendő honfitársa él Budapesten.

Kalocsay eszperantóul írt legszebb verseinek egyike a Kisoj (Csókok), az 1924-es Vichben rendezett 10. nemzetközi költészeti versenyen (EFL) az első díjat nyerte.

Kalocsay eredeti eszperantó verse és magyar nyelvű változata, Pál István fordításában:

Kisoj

Mi kisas vian manon:
Patrinon kisas fil'...
Estim'. Respekto pia.
Humil'.

Jen kis' al viaj haroj:
De patr' al filinet'...
Dorlot'. Fier' naiva.
Kviet'.

Mi kisas vian frunton:
Fratinon kisas frat'...
Fidela ŝirm'. Kareso.
Kaj flat'.

Jen kis' al viaj vangoj
El kamarada kor''...
Komunaj zorgoj, ŝercoj.
Humor'.

Mi kisas vian buŝon...
Mallumo. Fulm'. Destin'.
Turmento. Rav'. Komenco
Kaj Fin'!

Csókok

Mint fiú anyát csókol,
Akként csókolom kezed,
Tisztelet, kegyes alázat
Neked.

Íme csókom hajadra,
Apától leány éke,
Dédelgető naiv büszkeség,
Béke.

Csókolom homlokod lágyan,
Mint nővért csókol fivér,
Hűséget, örök oltalmat
Ígér.

Csókjaim orcáidra
Szívemből szívedbe mély
Közös gondok, és tréfás
Kedély.

Megcsókolom a szádat,
Homály, villám, kín, kétség.
Gyötrelem, igézet. Kezdet
És vég!

A vershez Kalocsay később zenét is komponált. A szép melódiákat az 1937-ben kiadott kottafüzet őrzi.

Kalocsay jelentősége az eszperantó költészetében azért egyedülálló, mert ő volt az első poéta, akinek versei már elérik a nemzeti nyelveken írt versek színvonalát.

Az ifjú költő (1921)

Verskötetek