Az eszperantót sokan csak a mindennapi érintkezésre alkalmas IBUSZ-nyelvnek gondolják, pedig az egyszerűségéről ismert, száz évet megért közvetítő nyelv mára már gazdag irodalmi nyelvvé fejlődött.
Zamenhof, a nyelv kezdeményezője tudatában volt annak, hogy a nemzeti nyelvek fejlődéséhez hasonlóan, az eszperantót is irodalma tarthatja életben, s ezért — maga is példát mutatva — követőit szüntelenül a fordítói rnunkára ösztönözte. Hangsúlyozta, hogy a nyelv művelőinek nem szabad megelégedniük a könnyű feladatokkal, mert csak a fordítási nehézségek fedhetik fel a nyelv kifejezőképességének a hiányait, amelyeket pótolnia kell.
A nemzetközi nyelv művelői — köztük Kalocsay Kálmán is — ezen az úton indulva, lépésről lépésre haladtak a nyelv fejlesztésében. Shakespeare több tragédiája, Homérosz eposzai, Dante Isteni színjátéka, Moliére, Schiller színművei, Madách Tragédiája, Ibsen drámái, Tolsztoj regényei, Andersen meséi, a nemzetközi antológiák, Balzac, Goethe, Baudelaire, Heine versei, a kortárs irodalom számos gyöngyszemének átültetése jelzi a megtett utat.
Irodalmi munkásságában Kalocsay fő feladatának a műfordítást, főleg a költészet tolmácsolását tekintette. A nyelv gazdagításának, csíszolásának ez a fő eszköze az írói munka nehezebbje. A kötöttség nélküli, eredeti szövegnél a szerző elkerülheti a bonyolult kifejezéseket, keres helyettük egyszerűbbeket. Mint minden igényes fordító, Kalocsay is arra törekedett, hogy a lehető leghitelesebben tolmácsolja az eredeti mű tartalmát és hangulatát. Türelemmel kereste, és a legtöbbször meg is találta a megfelelő, az árnyalatokat is hűen közvetítő kifejezéseket. Lelkiismeretes fordítói munkássága — amelyet egyesek "nüansz-mániának" neveztek — nagyban hozzájárult az eszperantó nyelv éretté válásához.
Soha nem tért ki a fordítási nehézségek elől. Éppen ezért szánta el magát Dante Pokoljának a meghódítására, melynek sikerességében a legtöbben kételkedtek, és ironikusan idézték a pokolbeli kapu ijesztő feliratát: ..Lasciate ogni speranza, voi ch'antrate!" (Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!). A Pokol fordításánál az eredeti versforma megtartása a fő nehézség. És éppen ez a nehéz feladat sarkallta Kalocsay becsvágyát. A fordítás sikerességét B. Migliorini olasz nyelvészprofesszor szavai is igazolták: A dantei tercinák Kalocsay tolmácsolásában méltó fordítása az Infero-nak.
Talán ez a fordítás volt az eszperantó nyelv irodalmi képességeinek legmeggyőzőbb bizonyítéka.
Kalocsay számos nép és korszak költészetéből válogatva ültetett át verseket eszperantóra, melyeket két antológiában — mintegy csokorba kötve — vehet kezébe a nemzetközi nyelvet értő olvasóközönség. Sorra megjelenő fordításkötetei felkeltik a nem eszperantó irodalmi világ érdeklődését is. Goethétől a Római elégiák, Baudelairetől A romlás virágai, Madách Tragédiája, Heine románcainak átültetése, Shakespeare három művének (Lear király, Szentivánéji álom, A vihar) művészi tolmácsolása újabb és újabb bizonyítéka az eszperantó nyelv irodalmi képességének és fordító tehetségének.
Kalocsay nagyon sokat tett a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért.
Fordítói pályafutását népdalok átültetésével kezdte. Első fordítása a Fürdik a holdvilág című, népdallá vált Petőfi-vers volt. A fordítandó daloknál Kalocsay igyekezett a népköltészet gyöngyszemeiből, virágénekekből, népi balladákból válogatni, de a Kantanta kamparo (Daloló rónaság) című kis gyűjteményében vannak kevésbé értékes, ám közkedvelt műdalok is.
Első nagyobb fordítói vállalkozása 1923-ban a János vitéz volt. Ennek nyomán készült a neves kínai műfordító Sun Yong átültetése kínai nyelvre. Sun Yong a fordításért 1958-ban magyar állami kitüntetést kapott. Kalocsay fordítását átdolgozott formában 1948-ban ismét kiadták. Az átdolgozás javára vált a János vitéznek, mert a két kiadás között eltelt idő alatt nemcsak az eszperantó nyelv gazdagodott, hanem Kalocsay fordítói képessége is fejlődött.
Amikor az Ember tragédiájának a fordításába kezdett, tudta, hogy ez kockázatos vállalkozás. Sikertelensége nemcsak a fordító és az eszperantó nyelv hírnevének ártana, de ártana a nemzetközileg ismert dráma és alkotója hírnevének is. Madách Imre remekművét, Kalocsay fordításában a nemzetközi nyelvű műfordítás gyöngyszemeként fogadták. Ezzel a fordításával érte el Kalocsay az első, igazán nagy nemzetközi sikerét.
Az eszperantóra fordítandó versek válogatásánál Kalocsayt az a cél vezette, hogy a világ — ha csak vázlatosan is — átfogó képet kapjon a magyar költészetről. Az általa szerkesztett és nagyrészt fordított Hungara Antologio líránk legjavát mutatja be az öt világrész olvasóinak. A népi balladák és románcok, Balassi, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda J., Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gy., Tóth Á., Kassák verseinek, Jókai, Mikszáth, Móra stb. novelláinak tolmácsolása sok barátot szerzett a magyar irodalomnak. Az antológia összeállításakor természetesen engedélyt kellett kérni a még élő kortárs költőktől és íróktól. A kérést senki nem utasította vissza.
Kosztolányi Dezső egy időben kételkedett az eszperantó irodalmi képességében. De emberi nagyságára jellemző, hogy amikor megismerte ezt az irodalmat, elismerte tévedését, és engedélyt adott verseinek fordítására. A zöld tintával írott Kosztolányi-levelezőlap a Kalocsai-gyűjtemény féltve őrzött darabja:
Kosztolányi Dezső
Budapest, I. Tábor-utca 12.
1930.február. 19.
Igen tisztelt tanár uram,
különös megtiszteltetésnek tekintem, hogy verseimet ön ültette át eszperantóba, akit az új-latin nyelv igazi költójének tekintenek mindenütt. Természetesen szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy közzétegye őket mind a londoni folyóiraiban, mind az antológiában. A költemény választása is kitűnő: többnyire azokat választotta, melyeket magam is szeretek. Az eszperantó-estre okvetlenül elmegyek, csak arra kérném, értesítsen, hol lesz és hány órakor?
Igaz híve:
Kosztolányi Dezső
A világszerte megjelenő eszperantó folyóiratok gyakran közlik a magyar irodalom kortárs költőinek, elbeszélőinek műveit is: Bari Károly, Déry Tibor, Garai Gábor, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Lengyel József, Nagy László, Radnóti Miklós, Simon István, Somlyó György, Weöres Sándor lírája vagy prózája jut el számos ország eszperantó közönségéhez. E művek közül jónéhányat Kalocsay eszperantó fordításából ültetnek át nemzeti nyelvekre, a legtöbbet — főleg Petőfi verseket — kínaira és japánra.
Kalocsay műfordítói munkásságában a tartalmi mondanivaló hű tolmácsolásán kívül a formai hűségre is törekedett. Ady Endre A tó nevetett című verse Kalocsay fordításában lehetővé tette, hogy Venetiáner/Vándor Sándor, a hazai munkáskórus-mozgalom jelentős egyénisége, 1919-ben az eredeti vershez és annak eszperantó változatához egyformán alkalmas zenét komponálhatott. Vándor Sándor, aki Kalocsay Miskolcon 1913-ban tartott tanfolyamán sajátította el az eszperantót, a kottalapon mindkét nyelven jegyezte a szöveget:
Ady Endre | ||
A tó nevetettAlkonyban szálltunkEgyütt a tavon, Idegen ölű, Ringató ölű, Félelmes ölű, Mélyvizű tavon. Régi kínoknak Bús köntösében Úsztunk a tavon S az éjre vártunk. |
La lago ridisFlugis vespereKune ni sur lag', Sur fremda sineg', Lulanta sineg', Timiga sineg', De l' profund lag' En la funebr' De l" pradoloro Naĝis sur lago Atendis nokton. | |
Bár az irodalomban nem szokás számokkal értékelni, nem lehet elhallgatni, hogy 65 magyar költő mintegy 400 verse Kalocsay fordításában jelent meg különböző kötetekben és folyóiratokban. Ezek, valamint számos novella és más prózai mű tolmácsolása képviselik azt a szellemi kincset, amely az ő tolla révén jutott el országunk és nyelvünk, kisnemzeti létünk határain túlra, a világ legtávolabbi részeibe is.
Kalocsay Kálmánt, mint költészetünk eszperantó tolmácsolóját, a magyar irodalmi élet is számon tartja. Munkássága elismeréséül 1970-ben — először és elsőként eszperantó nyelvű fordításért — a "Pro Litteris Hungaricis" PEN-emlékérem kitüntetésben részesült. 1971-ben újabb kitüntetés: a Munka Érdemrend arany fokozata.
Akik kevésbé ismerik Kalocsay fordítói munkásságát, csodálkozva olvassák a Tutmonda sonoro (Zengő nagyvilág) című antológia borítólapján: "Tradikuta el 30 lingvoj", azaz 30 nyelvből fordítva.
Természetesen senki nem gondolhatja, hogy Kalocsay 30 nyelven beszélt. A görög, német és francia nyelvet még gimnazista korában, a latint orvostanhallgatóként tanulta. Az eszperantón kívül a németet és a franciát beszédszinten, az oroszt és az angolt olvasási szinten sajátította el. Tanulmányozta több nyelv — köztük az Ido szerkezetét és szókincsét is. (Az Ido az eszperantó átformálására szánt — 1907-ben javasolt — sikertelen nyelvtervezet volt.)
A 30 nyelvből való fordításról szólva, Kalocsay egy interjúban mondta: Megértek minden germán és latin nyelvű versszöveget és le tudom fordítani, főleg, ha megvan a szó szerinti prózai fordítása is.
Versfordításaihoz Kalocsay prózai szöveget a különböző anyanyelvű eszperantistáktól kapott. Olasz barátai Dante Pokoljának fordításához, angol eszperantisták Shakespeare három művének tolmácsolásához adtak segítséget.
A lengyel származású A. Grabowski (1857-1921) kivételével, nem volt még eszperantó fordító, aki ennyi nép és korszak költészetének tolmácsolására vállalkozott volna, mint ő. A fordítások mennyiségét és színvonalát tekintve (a nyelv időközbeni fejlődésének is köszönhetően), Kalocsay Kálmán áll az első helyen.
Kéziratban maradt ránk néhány magyar nyelvű átültetése franciából és eszperantóból. Kettő közülük:
Kalocsay Kálmán:
Az ökör s a paripa |
(Kalocsay 1929-ben eszperantó nyelven írt Ezopa fablo című versének a fordítása.)
Paul Verlaine:
Könny hull itt benn a szívben, |