Claude Piron nyílt levele Leonard Orban Európai Biztoshoz

"ÉS MI AZ ÖN VÉLEMÉNYE EURÓPA NYELVEIRŐL?"
— kérdezi Leonard Orban, a soknyelvűségért felelős Európai Biztos.

Köszönöm, Európai Biztos Úr, hogy az Unió polgárait arra kéri, hogy a véleményüket ismertessék meg Önnel. Ez egy rokonszenves jele annak, hogy Ön tiszteletben tartja az egyszerű embereket.

Az európai, nyelvi problémát két, első pillantásra egymásnak ellentmondó igény jellemzi: egyrészt a hatékony kommunikáció, másrészt az egyenlőség, illetve annak igénye, hogy mindenki önazonosság-tudatát tiszteletben tartsuk.

Az angol nyelv használata nem demokratikus, mivel az európaiak nagy többségét afáziássá, beszédképtelenné teszi. Kérem, figyelje meg, hogyan kommunikál két átlagos, nem germán anyanyelvű, 30-40 éves európai, akik 6-7 évig az iskolában tanulták az angol nyelvet. Úgy tűnik, mintha agyvérzést kaptak volna, melynek következtében megsérült a beszéd-központjuk, mivel az afázia minden tünete fellép: — széttöredezett mondatokkal beszélnek, állandóan keresik elméjükben a kívánt szavakat, ismételten meg kell hallgatniuk a másik mondatait ahhoz, hogy megértsék, ezt vagy azt a fonémát nem sikerül kiejteni, stb. Ha meggondoljuk, hogy mennyi időt és szellemi erőfeszítést szenteltek a nyelvtanulásnak, az eredmény siralmas. Ennek az az oka, hogy az angol nyelv nem alkalmazkodott az interkulturális kommunikáció követelményeihez. Ezt objektíven bizonyítja az a tény, hogy tízszer kisebb befektetés sokkal jobb eredményre vezet, ha a kommunikáció nyelvét bölcsebben, ésszerűbben választjuk meg.

Nem csak az angol használata antidemokratikus, hanem a nyelvi problémák bemutatásának gyakorlata is jelentős demokrácia-hiányról tanúskodik. Ennek fő felelősei — a tömegkommunikációs eszközök és az intellektuális elit — egy gigantikus méretű megtévesztés, becsapás áldozatai. Valószínűleg inkább egyszerű tudatlanságból, mint önszántukból, de az mindenképpen elítélendő, hogy a következményeket semmibe veszik. A becsapást könnyű elfogadni. Lélektanilag kényelmesebb, mint szembenézni a valósággal. Mindig él a csábítás, hogy a vágyainknak megfelelően, és ne a tények szerint lássuk a dolgokat. De a megtévesztés az megtévesztés, bármi is annak az oka. Az emberek félrevezetése antidemokratikus eljárás. A legfontosabb kilenc ilyen megtévesztés, félrevezetés a következő:

  1. Elhitetik a nem-angol nyelvűekkel, hogy az angol nyelvet jól meg lehet tanulni. Ez félrevezetés. Ez a lehetőség csak a germán anyanyelvű lakosság egy része számára adott, és azok számára, akik négy-öt éven át angol nyelvű egyetemen tanulhatnak. A született angolokkal szemben azonban még ez utóbbiak esetében is fennmarad az egyenlőtlenség.
  2. Elhitetik, hogy az iskolai oktatás során az angol nyelvet jól el lehet sajátítani. A fiatalok többsége úgy gondolja, hogy angol nyelvi tanulmányai végén valóban jól fogja tudni a nyelvet. Ez becsapás. Hannoverben 3700 egyetemi hallgató részvételével kutatást végeztek, és azt találták, hogy nyolc-tíz év angol-tanulás után csupán 1 % volt a "nagyon jól tud" és 4 % a "jól tud" kategóriába sorolható. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a hallgatók többsége illúziókat táplált a saját nyelvi színvonaláról: 34 százalékuk a "nagyon jó", 38 százalékuk a "jó" kategóriába sorolta magát. Ez önámítás. Ha magunkról van szó, a tárgyilagosság mindig nehéz. Sajnos, ezek az önbecsapások a demokrácia ellen hatnak, mert erősítik a többi félrevezetést.
  3. Elhitetik az emberekkel, hogy az angol-tanulás után a világon mindenütt tudnak majd kommunikálni. Ez is félrevezetés. A kontinentális Európában a lakosság több mint 90 %-a nem képes a mindennapi angol nyelven készült, egyszerű szöveget megérteni. Próbáljunk angolul beszélgetni valakivel, akivel az utcán találkozunk Lengyelországban, vagy Franciaországban. Megállapíthatjuk, hogy becsaptak bennünket az angol nyelv "egyetemességével" kapcsolatban.
  4. Elhitetik, hogy az angol, mint egyetlen világnyelv uralma már végleges, hogy ez valami sorsszerű dolog, hogy már lehetetlen a rendszer megváltoztatását javasolni, még akkor is, ha ezt egy rövidebb-hosszabb átmeneti periódus után képzeljük el. A történelem arra tanít bennünket, hogy az ilyen ítéleteknek nagyobb az esélye a tévedésre, mint a megvalósulásra. Senki sem tudja, hogy holnap mi fog történni. Egy feltételezést valóságként bemutatni nem más, mint csalás.
  5. Becsapják az embereket akkor is, amikor eltitkolják, hogy többségük számára az angolt a kiejtése milyen fokban teszi egy teljesen különálló, a nyelvek nagy részénél nehezebben beszélhető nyelvvé. Elkerülik annak kimondását, hogy a magánhangzók nagy száma (— 24 —, miközben igen sok nyelvben csak 5 magánhangzó van), és egy olyan hang, mint a "th", amely az európai nyelvek 82 %-ában nem létezik, a félreértések állandó forrását képezi és megsokszorozza annak a kockázatát, hogy nevetségessé váljunk. Földünk lakóinak többsége számára szinte lehetetlen felfogni és reprodukálni a különbségeket pl. a fourteen, fourty, thirteen, thirty, vagy a soaks, socks, sucks, sacks, sex, six, seeks szavak között.
  6. Az angol szókincs bevésése az átlagos nyelveknél kétszer több erőfeszítést igényel, — ezt azonban soha sem vallják be. Ez is megtévesztés. Majdnem minden nyelvben létezik a memorizálást elősegítő, formai kapcsolat a hasonló fogalmakat kifejező szavak között: a luno-ból luna, a dento-ból dentisto, az armi szóból malarmado képezhető. Az angolban minden alkalommal két, különböző szót kell megtanulni: így például moon / lunar, tooth / dentist, weapon / disarmament. Nem létezik igazi angol-tudás, ha nem tudjuk a kettős szavak ezreit, mint például a buy / purchase, read / peruse, freedom / liberty, threat / menace, stb. A nyelvek nagy többsége igen jól működik ilyen túlburjánzó szókincs nélkül is.
  7. Azt sulykolják belénk, hogy az angol éppen olyan pontos nyelv, mint a többiek Ez sem igaz. Éppen hogy jelentősen pontatlanabb, mert hiányoznak belőle a nyelvtani jelek, és mert a jelentéstartományok gyakran túl szélesek. Íme néhány példa:

    1. Develop an industry éppúgy jelentheti azt, hogy "megszervezni az ipart", vagy "ipart teremteni ott, ahol még nem létezik", vagy "bővíteni, fejleszteni a már létező ipart".
    2. Bush warned against attacking Iran jelentheti azt, hogy "Bush óvott Irán megtámadásától", de azt is, hogy "Bush-t óvták (mások) Irán megtámadásától".
    3. Egy általam ismert tolmácsnő azt a mondatot, hogy Iraqis today have no power így kezdte fordítani: "Az irakiaknak ma nincsen politikai hatalmuk", és csak néhány perc múlva, a következő mondatokból értette meg, hogy azt kellett volna mondania, hogy "Irakban ma elektromos energia nélküli nap van".
    4. Az English teacher vonatkozhat egy angolra, aki matematikát tanít, vagy egy magyar tanárra, aki történetesen angol nyelvet tanít.


    Számtalan példát tudnék még említeni, de ennyi valószínűleg elég. Viszonylag sok nyelven dolgoztam, de egyik, általam ismert nyelv sem volt annyira kétértelmű, mint az angol. Ez igen zavaró például a jog és az egyéb tudományok területén.

  8. Azt mondják, hogy az Eszperantó csak egy hobbi, amatőr dolog, ábrándos utópia, amely a valóságban nem működik. Ez hamisítás. Ha összehasonlítjuk ezt a nyelvet más, nemzetközileg használt kommunikációs eszközökkel — így a magas szinten beszélt angollal, az elfuserált angollal, a szinkron, vagy követő tolmácsolással, a gesztusokkal, vagy a rosszul tudott nyelven való dadogással, a számítógépes fordítással, stb. — akkor megállapíthatjuk, hogy jelentősen felülmúlja ezeket. Sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, nem kényszerít bennünket arra, hogy akár egy garast is befektessünk a nyelvi kommunikációba. Azonos életkorban, azonos heti óraszám mellett hat hónap eszperantó-tanulás olyan kommunikációs képességet biztosít, mint amilyent hat év alatt sem érhetünk el más nyelven, beleértve az angolt is. A nettó hatékonyság/költség arány sokkal kedvezőbb az eszperantó, mint más rendszerek alkalmazásával. (Ezzel kapcsolatban ld. még Claude Piron: "Communication linguistique : Étude comparative faite sur le terrain", Language Problems & Language Planning, vol. 26, 1, 23-50, illetőleg
    http://claudepiron.free.fr/articlesenesperanto/esploro.htm (eszperantó nyelven),
    vagy angolul: http://claudepiron.free.fr/articlesenanglais/communication.htm ,
    hollandul: http://claudepiron.free.fr/articlesenneerlandais/taalkundige.htm
    és olasz nyelven is: http://claudepiron.free.fr/articlesenitalien/studio.htm.)

  9. Elhitetik az emberekkel, hogy az angol az egyetlen lehetőség, amellyel reagálhatunk a nyelvek különbözősége miatti kihívásra, hogy a használatával járó költségek elhanyagolhatóak és már nem csökkenthetők. Ez megtévesztés. A költségek jelentősen csökkennének, az oktatásban és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt, ha az eszperantó helyettesítené az angolt. François Grin közgazdász professzor kiszámította, hogy ha az Európai Unió elfogadná az eszperantót, ez minden évben 25 milliárd euró megtakarítást jelentene.
  10. Azt is elhitetik, hogy az angol nyelv kvázi-monopóliumának a nyelvoktatásban nincsenek hátrányai. Ez szintén megtévesztés. Ha az eszperantóval helyettesítenénk az angolt, lehetővé válna, hogy az eszperantó sokkal gyorsabb elsajátítása kapcsán felszabaduló sokszáz órát más nyelvek tanulására fordítsuk; — ez pedig megteremtené a nyelvtanítás igazi sokszínűségét. Az iskolák így visszatükröznék a kulturális sokféleséget. Ma a fiatal elméket egyetlen kultúra és egyetlen gondolkodásmód hatásainak teszik ki, amelyet (versenytárs-nyelvek hiányában) valójában — de soha sem nyíltan — olyannak mutatnak be, mint amely felette áll a többieknek.

Összefoglalásként, Európa — és igazság szerint az egész világ — nyelvi berendezkedése nagy mennyiségű tévedésen, megtévesztésen, csaláson alapul, amely ismétlődik beszédről beszédre, cikkről cikkre, és szinte mindegy, hogy a hazugságok terjesztői ezt szándékosan teszik, vagy — ami valószínűleg a leggyakoribb ok — csak egyszerűen ismétlik azt, amit mások felületesen mondanak, nem gondolva a tények vizsgálatára és semmibevételük következményeire.

Mit szándékozik tenni Ön, Európai Biztos Úr, mit szándékozik tenni a Bizottság az igazság helyreállítása érdekében? Az angol nyelv, mint mindenek felett álló kommunikációs eszköz kiválasztása sohasem volt demokratikus döntés tárgya, soha- sem tájékoztatták tisztességesen a közösséget annak hátrányairól a többségre nézve, sem az angol nyelvű országok számára mutatkozó előnyeiről, sohasem hagyták a polgárokat szabadon dönteni. Az igazi, demokratikus eljárás azt követeli, hogy a felelősök tárgyilagosan vizsgálják meg az egyes opciók, lehetőségek jellemzőit, objektíven és tisztességesen tájékoztassák a közönséget, figyelmeztessék a megtévesztésre, amelynek a polgárok ki voltak téve, — és hagyni kell őket szabadon dönteni. Ön vitatja-e ezeket a szempontokat? Ha igen, akkor mire alapozza az ellenérveit? Ha nem, akkor mit szándékozik tenni?

Ha a Bizottság továbbra is a tehetetlenség útját követi, mi tudni fogjuk, hogy a demokrácia semmit sem várhat az európai intézményektől. Minden megtévesztés, még akkor is, ha jó szándékkal terjesztik, csak antidemokratikus fejlődésre vezethet.

Tisztelettel: Claude Piron


Az eszperantót hídnyelvként használva magyarra fordította Dr. Molnár Lajos
Lektorálta és az eredeti szöveggel egybevetette: Székely Csaba